Song Of Myself



Angol felirattal:




Ének magamról

1. Egy poros könyvespolcról
2. Azok a Nemesszívűek nem mozdulnak még
A fülemüle még kalitka rabságában él.
Még mérgezi tüdőmet az álnok lélegzet.
A vén tölgyfa elrejti előlem a bánatot, a Nap tündököl fagyhalott levelén.
Szendergés szívem lidércvárosában.
Ő a meseidőről és a folyó szellemeiről, sellőkről, Whitman-ről és utazásról álmodik.
Dühöngő hellekkinek és gigászi játszmák.
Egy dal rólam, egy heroikus szimfónia hiányzó dala,
Egy sor rólam, egy tiszta szív békébe ringató hiányzó sora.
Azok a Nemesszívűek nem mozdulnak, és lassan haldokolnak.
Azok a Nemesszívűek még angyalszárnyon hevernek.
Azok a Nemesszívűek még néma kínban fetrengenek,
mosolyuk a bohócok kényszeredett vigyora, ami a cirkusz végéig kitart.
És ami még ráadásként marad: a Halott Fiú halkan dúdolt régi dala.
Azok a Nemesszívűek nem mozdulnak még és lassan pusztulnak el.
Azok a Nemesszívűek még angyalszárnyon hevernek.
Éjféli menekülés a Covington erdőbe,
Mellettem a hercegnő és a párduc.
Ezek a vidékek azok, amiért érdemes élnem.
Most még mindenemet odaadnám, hogy jobban szeresselek.
Azok a Nemesszívűek nem mozdulnak még és lassan pusztulnak el.
Azok a Nemesszívűek még angyalszárnyon hevernek.
3. Zongorafekete
Egy néma szimfónia, üres opusz 1 opusz 2. opusz 3
Van, amikor a mennybolt zongorafekete, ébenfekete a tisztító víz fölött.
Néma sípok, unalom strófája, ajtó nélküli rozsdás kulcsok.
Belsőm is ébenfekete néha, zongorafekete a tisztító viz fölött.
Azok a Nemesszívűek nem mozdulnak és lassan haldokolnak.
Azok a Nemesszívűek még angyalszárnyon hevernek.
4. Szerelem
Látok egy esetlen, együgyű suhancot a forgalmas utcán
kolduló ibrikkel reszkető kezében.
Mosolyogni próbál, de végtelenül fáj.
Észre sem veszik. Én igen, mégis továbbállok.
Padlásán egy idős férfi meztelenre vetkőzve
próbababát csókolgat, könnyek között, a félhomályban.
Amikor végül elszáll, patakzik szeméből a könny.

Látok egy kivert kutyát a bűzös sikátorban. Utánam kap.
Nyoma sincs büszkeségnek vad, gyulladt szemeiben.
Bár lenne egy fölösleges lábam.
Egy anya fiát látogatja, a rácsokon keresztül mosolyog rá.
Sohasem szerette ennyire.
Egy molett lány száll be velem a felvonóba.
Kicsípte magát, nyakában zafírszín pillangó.
Émelyítő parfümje eltompít.
Egyedül megy vacsorázni, egyedül.
Ez teszi talán még szebbé.
Egy modell képét látom a téglafalon.
Ő a tökéletes törékenység szobra, emellett egy kegyetlen város zsákmánya.
A város imádja az emberi húst.
***
Az első dolog, amit valaha hallottam, egy történet volt, amit egy vándor mesélt.
Te voltál az, a pázsit meztlen talpam alatt, a tábortűz az éj mélyén,
Te voltál az, az égbolt és tenger mennyei sötétsége.
Mi voltunk azok,
Ázott utakon bolyongók, arany-partokat kutatók,
Minden hajnalban csodák új tárházára ébredők.
Hajótöröttként egy tompán üres szigeten, soha nem látott helyeken fürdőzők,
hol a ruházat csak a tenger habja, – a szépség legfinomabb palástja.
A haladóságon túl - mert halandók vagyunk -,
himbálódzunk a természet fuvallatában,
Az élet hajnalának egykori dallamán, melynek látványa elhallgattatja a mennyeket.
Be akarom járni az Élet útjait, követve maradandó nyomát,
ahol a levegő hó-zene ízű és újszülött Édentől illatozik a fű.
Nem kerülnék el sem embert, sem idegent, sem sorscsapást vagy elragadtatást.
A Szeretet, Szívjóság és Egyszerűség érzékének világában fürdőznék
(Míg meg nem szentségtelenít, és be nem börtönöz a technológia)
A családtagok sírjainak gondolata volt az a pillanat,
Amikor megtapasztaltam az igaz szeretetet.
Eme szeretet végtelen marad, ahogy nem lehetek soha az az ember, aki az apám.
Hogyan lehetnél ’csak önmagad’, ha azt sem tudod, hogy te ki vagy valójában?
Ne hajtogasd, hogy „tudom, mit érzel!”, hogy más miként érez, hogyan sejthetné bárki is?
Ki vagyok én, hogy ítélkezzek egy pap, egy koldus,
egy szajha, egy politikus, vagy egy gonosztevő felett?
Én is - te is, mind azok vagyunk immár.
Drága gyerek, hagyd a munkát, menj játszani!
Felejts el minden szabályt!
Az álomtól ne félj!
„Vajon van falucska ebben a hópihében?” - kérdezte tőlem egy gyerek.
„Milyen színű az altatódalunk?”
Sosem voltam még olyan közel a Valósághoz, mint akkor: Megérintettem ezüst szegélyét.
A háborúnak csak a Halál lehet győztese.
nincs semmi csodálatos abban, ha meghalsz vallásodért, vagy hazádért,
egy eszméért, vagy a hitért , vagy egy másik emberért,
igen,
A papír szavak nélkül élettelen, a tinta vers nélkül hasztalan.
Mesék, szeretet és őszinte szépség nélkül az egész világ halott.
A nemtörődöm valóság lelkekkel fizet.
Láttad-e valaha a Mindenható mosolyát?
Lenyűgözővé tett e valaha is egy csalódott embert a földkerekség iránti aggodalom?
Miért hordjuk nyakunkban még most is a gyötrelem jelképét?
Óh, Sátán bibliájának bolondjai, ti mind, kik a rémálom földjén éltek,
Milyen romlott a világvége várástok!
Bámulom azokat az üres bölcsőket és azon tűnődöm,
Vajon, az ember megváltozik-e valaha is?
Én is egy rendes emberkölyök akarok lenni,
De mégsem vagyok más, csupán füst és csillogás.
Még mindig adott minden, és érdemes lehetek rá.
És az a váltás a G dúrból E-mollba örökre megmarad.
Hiszen mi vagyunk az élet ékkövei. Megszülettünk felnőttünk és elenyészünk majdan.
De én én maradok mindig, csak a máz változhat rajtam.
(Palex)

EREDETI DALSZÖVEG

Song Of Myself


1. From A Dusty Bookshelf

2. All That Great Heart Lying Still

The nightingale is still locked in the cage
The deep breath I took still poisons my lungs
An old oak sheltering me from the blue
Sun bathing on its dead frozen leaves

A catnap in the ghost town of my heart
She dreams of storytime and the river ghosts
Of mermaids, of Whitman`s and the Ride
Raving harlequins, gigantic toys

A song of me a song in need
Of a courageous symphony
A verse of me a verse in need
Of a pure-heart singing me to peace

All that great heart lying still and slowly dying
All that great heart lying still on an angelwing

All that great heart lying still
In silent suffering
Smiling like a clown until the show has come to an end
What is left for encore
Is the same old Dead Boy`s song
Sung in silence
All that great heart lying still and slowly dying
All that great heart lying still on an angelwing

A midnight flight into Covington Woods
A princess and a panther by my side
These are Territories I live for
I`d still give my everything to love you more
(repeat br.+ch.)

3. Piano Black

A silent symphony
A hollow opus #1,2,3

Sometimes the sky is piano black
Piano black over cleansing waters

Resting pipes, verse of bore
Rusting keys without a door

Sometimes the within is piano black
Piano black over cleansing waters

All that great heart lying still and slowly dying
All that great heart lying still on an angelwing4. Love

I see a slow, simple youngster by a busy street,
with a begging bowl in his shaking hand.
Trying to smile but hurting infinitely. Nobody notices.
I do, but walk by.

An old man gets naked and kisses a model-doll in his attic.
It`s half-light and he`s in tears.
When he finally comes his eyes are cascading.

I see a beaten dog in a pungent alley. He tries to bite me.
All pride has left his wild drooling eyes.
I wish I had my leg to spare.

A mother visits her son, smiles to him through the bars.
She`s never loved him more.

An obese girl enters an elevator with me.
All dressed up fancy, a green butterfly on her neck.
Terribly sweet perfume deafens me.
She`s going to dinner alone.
That makes her even more beautiful.

I see a model`s face on a brick wall.
A statue of porcelain perfection beside a violent city kill.
A city that worships flesh.

The 1st thing I ever heard was a wandering man telling his story
It was you, the grass under my bare feet
The campfire in the dead of the night
The heavenly black of sky and sea

It was us
Roaming the rainy roads, combing the gilded beaches
Waking up to a new gallery of wonders every morn
Bathing in places no-one`s seen before
Shipwrecked on some matt-painted island
Clad in nothing but the surf - beauty`s finest robe

Beyond all mortality we are, swinging in the breath of nature
In early air of the dawn of life
A sight to silence the heavens

I want to travel where life travels, following its permanent lead
Where the air tastes like snow music
Where grass smells like fresh-born Eden
I would pass no man, no stranger, no tragedy or rapture
I would bathe in a world of sensation
Love, Goodness, and Simplicity
( While violated and imprisoned by technology )

The thought of my family`s graves was the only moment I used to experience true love
That love remains infinite, as I`ll never be the man my father is

How can you "just be yourself" when you don`t know who you are?
Stop saying "I know how you feel"
How could anyone know how another feels?

Who am I to judge a priest, beggar, whore, politician, wrongdoer?
I am, you are, all of them already

Dear child, stop working, go play
Forget every rule
There`s no fear in a dream

"Is there a village inside this snowflake?"
- a child asked me
"What`s the color of our lullaby?"

I`ve never been so close to truth as then
I touched its silver lining

Death is the winner in any war
Nothing noble in dying for your religion
For your country
For ideology, for faith
For another man, yes

Paper is dead without words
Ink idle without a poem
All the world dead without stories
Without love and disarming beauty

Careless realism costs souls

Ever seen the Lord smile?
All the care for the world made Beautiful a sad man?
Why do we still carry a device of torture around our necks?
Oh, how rotten your pre-apocalypse is
All you bible-black fools living over nightmare ground

I see all those empty cradles and wonder
If man will ever change

I, too, wish to be a decent manboy but all I am
Is smoke and mirrors
Still given everything, may I be deserving

And there forever remains that change from G to Em

Archiválás

További lehetőségek

Köszönöm szépen a látogatást! Várlak legközelebb is! :)